Zsinórban negyedszer nem kaptunk gólt
Csapatunk a bajnokság kilencedik fordulójában, szerdán este 0-0-ás döntetlent ért el hazai pályán a Kazincbarcika ellen. Hogy félig tele vagy félig üres a pohár megítélés kérdése …
Nézzük a dolgok jó oldalát. Olyan csapat ellen végeztünk döntetlenre, mely ellen az elmúlt években nem sok sikerélményben volt részünk. Zsinórban negyedik(!) alkalommal maradt érintetlen Pécsi Ármin kapuja, s lássuk be, ilyen sorozatra másodosztályú történelmünk során még soha nem volt példa! Tizennyolc éves (!) kapusunk utoljára 424 perce, még a Budafok elleni összecsapáson, augusztus 19-én kapott gólt. Ilyen teljesítmény pedig még egy rutinos öreg rókának dicséretére szól. Ezen a mérkőzésen is akadt komoly gólszerzési lehetőségünk, Tamás Nándor, Szakály Dénes parádés támadás végén, Babós Levente és Karacs Dániel szögletet követően találhatott volna a kapuba, ám a vendégek kapusa, Bánhegyi Tamás parádésan védett.
Ugyanakkor negatívumként említhetjük, hogy az első fél órában fásultan, lassan, sok átadási hibával futballoztunk, hogy – Babós Levente szenzációs mentése ellenére – a szerencsére is szükségünk volt Morinigo hetedik percben kihagyott ziccerénél. Ezek a hibák most szerencsére nem bosszulták meg magukat, de azért nem jó a tűzzel játszani …
Száz szónak is egy vége, az egy pont is pont, becsüljük meg, sokat érhet a folytatásban. Rendkívül kiegyenlített a mezőny, azaz minden olyan eredmény, amikor nem szenvedünk vereséget, közelebb visz célunk eléréséhez.
