Most kéne elköszönni …
Tíz éve már, hogy az Aqvital FC Csákvár sajtófőnökének vallhatom magam. Hosszú idő, számtalan edzővel, játékossal dolgoztam együtt. Időről időre új szakvezetők érkeztek, s mint nevelő klub, értelemszerűen sűrűn cserélődött játékoskeretünk is. A régiek közül már csak Nagy Sándor elnök és Krasztina Béla bácsi maradt meg hírmondónak.
Az elmúlt éjszaka folyamán, mikor álmatlanul forgolódtam az ágyamban, szöget ütött egy gondolat a fejemben. Lehet, hogy elérkezett az idő, nekem is el kellene köszönnöm? Ennél aktuálisabb időpontot ugyanis keresve sem találhatnék. Mint sajtós, én nyilván másként értékelem csapatunk mindenkori szereplését, nem csak győzelmekben, pontokban, helyezésekben látom a sikert vagy éppen kudarcot, hanem abban is, hányan ismerik meg játékosaink, klubunk nevét, hányan tudják elhelyezni Csákvárt, magát az ötezer fős települést a térképen. Nevezzük ingyen reklámnak, marketingnek, édes mindegy, a lényeg, hogy szurkolói körökben is beszéljenek az Aqvital FC-ről.
Nos, azt hiszem, a hétvégén feljutottunk a csúcsra. Az egyik legnagyobb videó-megosztó portálon, a youtubon 24 óra alatt 870 ezren(!) tekintették meg a török bajnok Galatasaray elleni ausztriai felkészülési mérkőzésünk összefoglalóját. (Ez százhetvenszerese, mint ahányan Csákváron élnek!) Ennyien olvasták el, mondták ki legalább egyszer a Csákvár nevet. Hogy mindez nem miattunk történt, hogy a felvételre klikkelők 99.9 százaléka Dries Mertensékre volt kíváncsi? Nem érdekel. Az sokkal inkább, hogy Okan Buruk, a Galatasaray vb-bronzérmes szakvezetője megtapsolta 18 éves gólszerzőnk, Major Marci “mutatványát”, hogy a Karacs Danival a meccsen öldöklő küzdelmet vívó olasz sztár, Nicolo Zaniolo a lefújást követően mint a legnagyobb cimborák ölelkeztek össze. Számomra ez jelenti a sikert!
Már csak ezért a meccsért is megérte az elmúlt tíz év Csákváron …
