Kevés a békéscsabai egy pont, de …
Örömünk nem lehet felhőtlen a múlt hétvégén, idegenben szerzett pont után. Ugyan vetélytársunk otthonából raboltunk pontot, számunkra a döntetlen kevés, hiszen nem sikerült közelebb férkőznünk a kiesés elleni küzdelemben ellenlábasnak számító viharsarkiakhoz. Az 1-1-es döntetlennel saját dolgunkat nehezítettük meg, lévén a lila-fehérek megőrizték ötpontos előnyüket előttünk, pedig itt volt a lehetőség, hogy kettő pontra felzárkózzunk.
A látottak alapján komoly győzelmi esélyt szalasztottunk el. Nem azért, mert fél órát emberelőnyben játszottunk – pedig lássuk be, azzal is élni kellett volna -, hanem mert annyi helyzetünk volt a mérkőzésen, mellyel három meccset meg lehetett volna nyerni. A hazaiak kapusa valóban bravúrok sorát mutatta be, de nem lebecsülve érdemeit, időnként mi tettük naggyá.
Most a magyar válogatott Szerbia és Észak-Írország elleni találkozója miatt kéthetes szünet jön a bajnokságban. Ennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy felszívjuk magunkat a bajnokság hajrájára. Sorra jönnek majd azok az összecsapások, melyeken közvetlen riválisainkkal találkozunk: fogadjuk hazai pályán a III. kerületet, a Dorogot, a Budaörsöt az Ajkát, és a rossz passzban lévő Haladást, illetve megyünk Tiszakécskére, Soroksárra, Szentlőrincre, és a feljutásért küzdő Szegedhez.
Általános vélekedés alapján 40 ponttal (talán) bent lehet maradni. Nekünk most 28 van, azaz négy győzelemre mindenképpen szükségünk van még. Ha ismét “megtanulunk nyerni”, ez elérhetőnek tűnik, hiszen hét, a mezőny második felében tanyázó együttessel találkozunk még.
Egy szóval nem vagyunk könnyű helyzetben, de a kezünkben van a sorsunk irányítása, csak rajtunk múlik, mennyire tudunk élni a lehetőségeinkkel.
