A mi küldetésünk a fiatalok nevelése

Csapatunk a 16. helyen zárta a bajnokság első felvonását, a nehézkes indulást követően szép lassan sikerült elmozdulni a kieső helyről. Ugyan nem dőlhetünk kényelmesen hátra, hiszen mindössze egyetlen pont az előnyünk a tizennyolcadik helyezett Budafok előtt, ám a tizenegyedik Ajka is csupán egyetlen győzelemre áll előttünk.

– Az öltözőben szóba sem kerül a kiesés, biztos vagyok benne, hogy a következő évadban is NB II-es lesz az Aqvital – felelte érdeklődésünkre csapatunk vezetőedzője, Mónos Tamás. – A mezőny fele a kiesés elkerüléséért küzd, de hiszem, hogy az az út, amelyen elindultunk, jó irányba vezet.

A nyáron nagy fába vágta a fejszéjét …

– Tény, annak ellenére, hogy az Akadémiánál sok gyerek megfordult a kezem alatt, meg kellett ismernem a keretet. Gyorsan szembesültem vele, hogy egyénileg hiába ügyesek, tehetségesek, sokan nem tudják mi is igazán a feladatuk a pályán. Magyarul, például egy jobbhátvéd ne akarja cifrázni a játékot, hanem törekedjen az egyszerűségre. Az első lépésben ezt kellett tudatosítanom mindenkiben, s azáltal, hogy ezt megértették, lettek egyre magabiztosabbak. Természetesen még mindig vannak hiányosságok, rossz beidegződések, de ezeket igyekszünk szép fokozatosan kijavítani. Alapelveket fektettünk le, melyeket mindenkinek be kell tartani, meg kell valósítani a pályán.

Mire gondol?

– Én azt várom el a csapatomtól, hogy játssza a focit. Bár tudom, hogy az NB II-ben komoly eredménykényszer van az együtteseken, minket nem az alapján ítélnek meg, hogy a 6. vagy a 16. helyen végzünk a bajnokságban, hanem hogy hány fiatalt készítünk fel az élvonalra vagy éppen az idegenlégiós szereplésre. A mi küldetésünk, hogy az Akadémiáról minden évben hozzánk kerülő 5-6 tizenéves ifijátékosból felnőtt futballistát neveljünk.

Csapatunk idén is tele van 2000 után született játékosokkal.

– A követelmények azonban nem egyformák számukra. A 2002-2003-as játékosokkal szemben türelmesebbnek kell lennünk, építgetjük őket, hiszen az első évüket töltik a felnőttek között. Ugyanakkor mondjuk a 2000-2001-esektől már extrát várok, hiszen ők már tavaly, tavaly előtt bekerültek a felnőtt foci vérkeringésébe, s ha vinni akarják valamire, fel kell hívni magukra a figyelmet. Ominger Gergőn vagy éppen Magyar Zsolton, de mondhatnám Hosszú Zétényt is, a szezon végén már látszott az a fejlődés, amit (el)vártam tőlük.

A másodosztályban kevés olyan csapat van, mely felvállalja a játékot …

– Ne is mondja, engem lepett meg legjobban, hogy hányan lépnek úgy pályára, hogy nem akarnak kikapni és hányan, hogy nyerni akarnak. Szinte az egy kezem meg tudom számolni az utóbbiakat. Az előbbieknél nincs idő a fiatalok beépítésére, ők kényszerből szerepeltetnek tizenéveseket. Mi úgy mentünk például Diósgyőrben is, hogy győzni akarunk. Ugyan kikaptunk 3-2-re, de a játékunkért nincs okunk a szégyenkezésre. Az ellenfél térfelén történő labdaszerzésünk, letámadásunk ott is működött, igencsak megnehezítettük a listavezető dolgát. A védőharmadunkból sem rúgdossuk el a világba a labdát, igyekszünk mindig úgy kihozni, hogy abból támadást tudjunk építeni. Szerencsére szurkolóink azonosulnak elképzelésünkkel, látják mit, miért csinálunk.

Bár a negyedik legtöbb gólt rúgtuk a három dobogós, a Diósgyőr, a Vasas és a Kecskemét után, mégis van hiányérzetünk …

– Nekem is. Takács Tomi minden dicséretet megérdemel, hiszen egymaga 13 gólt szerzett, s ezzel vezeti is az NB II-es góllövő-listát, ám mellette nem volt olyan játékosunk, akiben minden meccsen benne lett volna a gól. Ez pedig komoly veszélyt rejteget magában. A télen muszáj lesz olyan támadókat találnunk, akik Tomi mellett tavasszal 6-8 gólt szereznek. Képessége alapján ez benne van a sokáig sérüléssel bajlódó Mim Gergelyben vagy éppen Kártik Bálintban, de Torvund Alexanderben is, ám nekik most már állandósítani kell jó formájukat.

Végig nézve az őszi idényen, melyik meccsre volt a legbüszkébb és melyiket szeretné legszívesebben elfelejteni?

– A Szeged elleni 3-1-es győzelmünk minden tekintetben kiemelkedik sorból. Megalkuvás nélküli, jó focival leptük meg az NB I-be pályázó, győzni érkező Tisza-partiakat. Különösen az első félidőben mutatott játékunk minden igényt kielégített. Az ellenpólus a Tiszakécske elleni 0-1 volt. Én is hibáztam, olyan terhet raktam a srácokra, mely agyonnyomta őket. Rossz felfogásban, görcsösen, talán túlzott bizonyítási vággyal futballoztunk. Még egy meccset kiemelnék a sorból, mely időnként lidércnyomásként nehezedik rám. Pályafutásom alatt nem éltem át olyat, mint a pécsi 2-1 alkalmával. Nem túlzok, ha azt mondom 4-5 góllal kellett volna nyernünk, annyiszor álltunk egy az egyben szemben a hazaiak kapusával, mégis a hosszabbítás negyedik percében kapott góllal kikaptunk. Szörnyű volt az oldalvonal mellett mindezt átélni, pedig nem játszottunk rosszul.

Csapatunk január harmadikán a kötelező orvosi vizsgálatokkal, illetve felméréssel kezdi meg a felkészülést a tavaszi idényre.