Vissza kell szereznünk az elhullajtott pontot

Nem könnyű megemészteni a múlt vasárnapi, Tiszakécske ellen 1-0-ra elveszített meccset. Sem szurkolóinknak, sem játékosainknak, edzőinknek.

– Mi egyetlen meccsen sem úgy lépünk pályára, hogy esélyesek lennénk, talán ez a Kécske elleni volt a kivétel – vélekedett még mindig bosszankodva a “zakó” miatt vezetőedzőnk, Mónos Tamás. – Egy pontot mindenképpen itthon kellett volna tartanunk. Azon túl, hogy a meglévő távolságot tartottuk volna riválisunkkal szemben, még a lelkeket ápoló veretlenségi sorozatunkat is tovább nyújtottuk volna. Ezt az egy pontot muszáj lesz valahol visszahozni.

Sokáig nem úgy tűnt, hogy vereséget szenvedünk …

– Ugyan az első félidőben sem nyújtottunk meggyőző teljesítményt, de így is megvolt a ziccerünk. Sajnos Ominger Gergő kihagyta az ordító lehetőséget. Fiataljainknak meg kell tanulniuk nyomás alatt játszani. Az ilyen helyzetből edzésen tízből tízet bevernek, de a tétmeccs az mindig más. Ráadásul el kell ismernem, én is hibáztam. Öt védőzött a Tiszakécske, Kártik Bálint mélyen visszajött a labdákért, így Takács Tomi egyedül vergődött az erős, jól fejelő három belső között. Ráadásul túl sok és túl könnyű pontrúgásokat adtunk nekik. Zsinórban rugdosták a szögleteket, s óhatatlan, hogy a tucatnyi sarokrúgás során egyszer hibázunk.

Vasárnap a harmadik Haladás vendégei leszünk.

– Mindegy, hogy ki lesz az ellenfél, nekünk mindenhol kúszni, mászni kell a pontszerzésért. Szombathelyre sem feltartott kézzel utazunk.

A hétvégi bajnoki fordulót követően kéthetes szünet jön a pontvadászatban, aztán megint sűrített tempóban játsszuk a meccseket.