Mert a sport erről szól …

Két héttel ezelőtt befejeződött a 2020-21-es másodosztályú bajnokság, ennyi idő alatt leülepedhettek gondolataink, hogy milyen is volt ez az idény …

Számunkra mindenképpen idegőrlő, zaklatott, szerencsétlen … És sorolhatnánk még a különböző jelzőket, de felesleges, hiszen mindannyian tudjuk mit éltünk át. Játékosok, edzők, szurkolók, klubvezetők. (A csapatunkról szóló értékelést a jövő héten olvashatják.) Az is igaz ugyanakkor, hogy Magyarország a tízmillió labdarúgóedző országa, mindenki jobban csinálná, mint az éppen pozícióban lévők.

De hogy ne csak rébuszokban beszéljünk, megpróbálunk egy átfogó képet nyújtani a magyar profiliga második vonaláról. Nem kell velünk egyetérteni, de talán érdemes rajta elgondolkodni.

Túlzásnak, sőt nagyzolásnak tűnhet, de a jelenlegi magyar NB II-t talán az angol Championshiphez lehet legjobban hasonlítani. Nem színvonalában, nem iramában, hanem úgy anblokk, összképét illetően. Nem megbántva egyetlen, a másodosztályban szereplő csapatot sem, de az NB II-ben igazából nem a futballtudás, hanem sokkal inkább az akarat, az erőnlét, a mentális felkészültség dönt a sorrendről.

A DVSC és Vasas kerete, lehetőségei magasan kiemelkedtek a csoportból, mégis vért izzadtak, mi több, utóbbi el is bukott a feljutásért vívott harcban. Pedig ezzel az állománnyal az NB I-ben nem lett volna kieső a két gárda. Mert ott a játszani tudás számít és az élvonalban akadtak náluk ezen a téren gyengébb alakulatok. Ugyanakkor a másodosztályban ütközni, kaparni, harapni kell, s ez nem ízlett a magasabb osztályhoz szokott hajdúsági és angyalföldi labdarúgóknak.

A Gyirmót éppen ezen a téren múlta felül tulajdonképpen az egész mezőnyt, s futott be “fekete lóként” a második helyre. Csertői Aurél remek érzékkel rakta össze az “akarnokokat” és a “spíllereket”, így csak azok számára keltett meglepetést a gárda feljutása, akik tisztán a futballtudás erejében hisznek.

A negyedik helyezett Pécstől lefelé viszont egy végtelenül kiegyensúlyozott mezőny alkotta a 2020-21-es másodosztályt, bárki, bárhol, bárki ellen képes volt a pontszerzésre. A 17 csapat közti sorrendet ebben a rendkívül zaklatott szezonban egy “sokismeretlenes” alakította.

Ki, mikor, hány játékossal esett bele a koronavírus-járványba? Nem mindegy, hogy az ötödik fordulóban, vagy mondjuk két fordulóval valamelyik bajnoki szünet előtt ütötte fel a fejét a Covid.

Mennyi időt kellett kihagyni a betegeknek? Tünetmentes, gyors lefolyású, vagy hosszan, a gyógyulás után még hetekig, hónapokig elhúzódó volt a betegség.

Milyen hosszú volt egy, egy együttes kispadja? 18 vagy mondjuk 25 fős keret állt a szakvezető rendelkezésre.

Csak ezek után számított az, hogy mennyire volt egységes, mentálisan erős egy gárda, milyen volt a fizikális állapota, futballtudása.

És legvégül igen, a sportban vannak jobbak és gyengébbek, győztesek és vesztesek. Mert a sport erről szól …