Meg kell tanulni zárni egy meccset …
Eldőlt. Bent maradtunk. Még ha nem is úgy, ahogy elképzeltük … Nagyon szerettük volna “önerőből” bebiztosítani bent maradásunkat, s győzelemmel búcsúzni közönségünktől, de ahogy sok egyéb reményünk nem teljesült ebben a szezonban, ez sem jött össze.
Pedig egészen a vasárnapi találkozó 87. percig úgy tűnt, itthon tartjuk a három pontot. Rúgtunk két kapufát az első félidőben – a másodikat különösen szép támadás végén -, dolgoztunk ki abszolút ziccert a második játékrészben, ám amit korábban Daru Bence csukott szemmel is befejelt, ezúttal mellé bólintotta, Mim Geri találatával mégis vezettünk 1-0. Már, már elhittük a lelátón is, hogy győzünk, mikor a Balaton-partiak a semmiből egyenlítettek, majd olyan káosz lett úrrá csapatunkon, hogy az utolsó pillanatban Elek Bence megnyerte a meccset a Siófoknak. Nem véletlenül nyilatkozta a lefújás után vezetőedzőnk, Visinka Ede, hogy meg kell tanulni lezárni egy győztesnek tűnő meccset, hogy ne legyen izgulnivaló a végére.
Egy forduló még hátra van a bajnokságból, Szolnokon lépünk pályára a hét végén. Egy olyan meccsen, mely már nem oszt, nem szoroz. Aztán nagyon gyorsan felejtsük el ezt a szezont …
