Élesen ketté osztható az őszi szezonunk

Befejeződött a 2020-21-es másodosztályú bajnokság első felvonása, elérkezett a félévi bizonyítványosztás ideje. Az elkövetkező napokban vezetőedzőnkkel vesszük górcső alá a szezon kulcspillanatait. Eredményesség szempontjából szezonunk élesen ketté osztható. Az első 12 fordulóban nyeretlenek maradtunk és mindössze 4(!) pontot szereztünk, majd a 13-21. forduló között a kilenc meccsen 15 pont gyűjtöttünk össze.  Értékelésünk első részében az évad első részéről faggattuk Visinka Edét.

– A tavaszi negyedik hely után nagy reményekkel kezdtük a nyári felkészülést, melyre azt kell mondanom, kimondottan jól sikerült – kezdte értékelését vezetőedzőnk. – A tervezett munkát elvégeztük, az edzőmeccseken jó teljesítményt nyújtottunk, annak ellenére is, hogy egyébként is alacsony átlagéletkorú keretünket tovább fiatalítottuk. Ráadásul a kooperációs szerződés lehetőségének köszönhetően minimalizáltuk a létszámot is annak érdekében, hogy minél több játékpercet tudjunk biztosítani a gyerekeknek. Most is vallom, az elképzelés jó volt, de hát jött a Covid, és borult minden koncepció …

A koronavírus-járvány azért mindenkit érintett …

– Ez igaz, csak nem mindegy, hogy mikor. A másodosztályban mi voltunk az elsők, akik szenvedő alanyai voltunk a járványnak. És még az sem kellett, hogy nálunk üsse fel először a fejét a vírus. Köztudott, hogy a “nagytestvérünk”, a Puskás Akadémia kerete már az első forduló előtt “megfeleződött” a betegség miatt, így viszont sokáig nem kaptunk egyetlen játékost sem Felcsútról a kooperációs szerződés keretében. Márpedig a mi létszámunk pont úgy volt kitalálva, hogy rendszeresen érkeznek az Akadémiáról fiatalok. A szezon elején volt 2-3 maródink, s ez azt eredményezte, hogy megszűnt a versenyhelyzet, szinte az játszott, aki egészséges volt. Ezzel együtt is, igazából csak a Gyirmót elleni meccsel nem tudunk elszámolni. A többi találkozón a játékunk rendben volt. A Vasas ellen a látottak alapján pontot érdemeltünk volna, az Ajka elleni meccsünk Sejben Viktor kiállítása és szabályos gólunk elvétele miatt marad emlékezetes. Kaposváron két gólos hátrányból egyenlítettünk és 2-2-nél nem adták meg Daru Bence szabályosnak tűnő gólját, a Pécs elleni döntetlenről elmond mindent, hogy a baranyaiak feljutó helyen telelnek. Aztán jött a Soroksár, ahol 3–nál, a 89.percben tizenegyest hibáztunk és végül kikaptunk. Ez volt az az időszak, amikor kellett volna egy győzelem, mely átlendít minket a holtponton és azonnal egyenesbe kerülünk. Ehelyett …

… ehelyett jött egy öt meccses sorozat, ahol 1(!) pontot szereztünk.

– A soroksári meccs után már nem csak Felcsútról nem jöhetett senki, de a mi öltözőnkben is felütötte fejét a vírus. Először elhalasztottuk a Dorog elleni meccset, de utána pályára kellett lépnünk: Nyíregyházán soha nem látott összeállításban is helyt álltunk, a Győri ETO ellen a szünetben még vezettünk, de kipukkadtunk második félidőben, Kazincbarcikán, illetve Békéscsaba ellen már egy óráig voltunk partiban, a Dorog pedig a hosszabbításban egyenlített ellenünk.

Ez viszont azt eredményezte, hogy október közepén mindössze 4 ponttal sereghajtók voltunk.

– Tény az eredménysor rosszul mutatott, de a játékunkkal nem volt gond. A stílusunkon nem változtattunk, mi minden nehézség ellenére felvállaltuk a támadófocit, egyetlen meccsen sem toltuk be a buszt a gólvonal elé. Ez tartotta bennünk a lelket, hittünk magunkban. És azért azt is ismerjük el, ekkor is voltak kimagasló egyéni teljesítmények a csapatban. A végére egyetlen megjegyzés. Ha semmin nem változtatunk, csak a két kihagyott tizenegyesünket berúgjuk, a Soroksár ellen 3-3-nál a 89. percben, illetve a DVSC ellen 1-0-nál, akkor most 5 ponttal többünk van és simán bent maradó helyen várnánk a folytatást.

Értékelésünk második részében a 13-21. forduló közti időszakra tekintünk vissza.