Volt önbizalmunk … (I. rész)
Miután az évadzáró vacsorával hivatalosan is elbúcsúztunk a 2019-2020-as bajnoki szezontól, elérkezett az idő, hogy mérleget vonjunk, hogy értékeljük az elmúlt esztendő teljesítményét. Ehhez vezetőedzőnknél szakavatottabb személyt keresve sem találhattunk volna.
Tavaly nyáron a Puskás Akadémia II. gárdájától érkezett Csákvárra, s bár az NB III-ban szerepelt a fiatalokkal, azért mégis csak az Aqvital FC az első „igazi” felnőtt csapata. Nem volt Önben egy cseppnyi félelem sem, hiszen mégiscsak úgy ugrott fejest a profiligába, hogy egyáltalán nem ismerte a mezőnyt, ráadásul új együttese kerete is teljesen kicserélődött?
– Aki fél, ne menjen edzőnek – felelte kapásból Visinka Ede. – Már futballistaként is arra készültem, hogy egyszer majd felnőtt csapatot irányítok, szóval nem tartottam a feladattól. Végig jártam a szamárlétrát, s kellő önbizalommal érkeztem Csákvárra. Mindez pedig igaz stábom tagjaira is. Tudtuk mit vállalunk, s hittünk benne, hogy képesek vagyunk megfelelni az elvárásoknak. Sok játékost ismertünk az Akadémiáról, s az ausztriai edzőtáborban a többiekkel is egy hullámhosszra kerültünk. Az az egy hét több volt, mint egy egyszerű szezon előtti felkészülés, nagyon gyorsan sikerült egységes egésszé gyúrni a társaságot. Huszonegynéhány játékossal indultunk útnak és igazi csapatként tértünk haza.
Számtalan remek edző dolgozott klubunknál az elmúlt években. Kezdve Bognár Györgytől, Toldi Gáboron, Vincze Istvánon át, Szijjártó Istvánig bezárólag, ám ennyire különleges kapcsolata egyiküknek sem volt a játékosokkal, mint Önnek. Ha kikapott a csapat, akkor is dicsért, ha nyert az öröm idején is fogalmazott meg kritikát. Köztudott, Ön Szerbiában nevelkedett, ott töltötte játékos-pályafutása nagy részét. Mi magyarok valahogy mindig irigykedve tekintettünk déli szomszédaink utánpótlás-nevelésére, s most mintha ezt látnák kicsit visszaköszönni az Ön munkájában.
– A délszláv mentalitás, az állandó harc, a győzni akarás, a küzdeni tudás, a soha fel nem adás a véremben van, s ezt igyekszünk kollégáimmal beléjük plántálni, átadni játékosainknak. Ebben pedig tökéletes partnernek bizonyultak a keret tagjai. Az egész szezonban talán két olyan félidőnk volt, melyben nem tetszett, amit láttam. A Budaörs és a Haladás elleni első 45 percekkel nem tudnak elszámolni a játékosok, az összes többi meccsen, függetlenül attól, hogy nyertünk vagy kikaptunk, egy rossz szavam sem lehet rájuk.
Még mielőtt áttérnénk a szezon értékelésére, két kérdés: Önnel vagy Ön nélkül, illetve mikor kezdi meg csapatunk a felkészülést az új bajnokságra.
– Az elsőre egyszerűbb a válasz: Én és stábom is maradunk Csákvárron, szeretnénk folytatni a tavaly nyáron megkezdett munkát. Szerződésünk él, így nem is került szóba, hogy esetleg távoznánk. A második kérdésre már nem tudok egyértelmű választ adni. Az NB I-es bajnokság, ha minden jól megy június végén ér véget. A két kieső gárdának, mely az NB II-ben folytatja majd a következő szezonban, muszáj legalább két hét pihenőt biztosítani. Szóval véleményem szerint csak valamikor augusztus közepe felé kezdődhet az új másodosztályú szezon. Abból visszaszámolva 6-7 hét kell egy normális felkészülésre. Mi június utolsó hetében találkozunk, aztán majd meglátjuk, hogy lájtosan vagy keményebben indítjuk az első napokat.
Vezetőedzőnkkel készült interjúnk második részében már valóban kivesézzük az elmúlt szezon meccseit, a játékosok teljesítményét és szóba kerülnek a távozók és érkezők is.
