Reálisan nézve a középmezőnyben lenne a helyünk

Néhányat aludva a 2019-2020-as másodosztályú bajnokság őszi felvonására, elérkezettnek láttuk az időt, hogy “bizonyítványosztásra” invitáljuk vezetőedzőnket.

Kezdjük azonnal egy őszinte vallomással: mennyire reális, hogy csapatunk a negyedik helyről várhatja a tavaszi folytatást?

– Őszinte legyek? Ha valaki a szezon rajtja előtt ezt vizionálja, gyaníthatóan még szurkolóink is megkérdőjelezték volna józanságát – kezdte mondandóját őszinte mosollyal Visinka Ede. – Nem véletlenül szerepelt elsődleges célkitűzésként előttünk a biztos bent maradás kiharcolása. Keretünk nagy része kicserélődött a nyáron, tele vagyunk fiatallal, velem együtt új szakmai stáb érkezett Csákvárra, szóval az előjelek nehéz őszt jósoltak. Most, hogy túl vagyunk a bajnokság felén, s megismertük a teljes mezőnyt, azt kell mondanom, reálisan nézve a középmezőnyben, a 8-12. hely valamelyikén lenne a helyünk. Csapatunk Jézuskája azonban kellemes meglepetésben részesítette szurkolóinkat, negyedik helyünk minden idők legjobb csákvári őszi eredménye.

Pedig sokáig úgy tűnt, a dobogó sem álom …

– Valóban. Nyári edzőtáborunk nem csak a formába hozás miatt volt sikeres, hanem igazi csapattá is kovácsolódott csikócsapatunk. Remekül kaptuk el a rajtot, heteken keresztül az élen álltunk és egészen október végéig harcban voltunk az első helyért. Amint várható volt, nem tudtuk egyetlen lendülettel végig játszani az őszt, fiatal gárdánk kicsit belefáradt a nagy menetelésbe, s törvényszerűen jött egy vereségsorozat. Nem esett jól. Menet közben megnőtt az étvágyunk, szerettünk volna a dobogón telelni. De az öt meccses sikertelenség sem szegte kedvünket, hiszen három félidő kivételével – Budaörs kilencven perc, Kazincbarcika első játékrész – továbbra sem futballoztunk rosszul. A zárófordulóban pedig akaratunknak köszönhetően ismét ráléptünk a siker útjára. A Vác elleni győzelem nem csak három pontot ér, jót tett a lelkivilágunknak is.

Ha röviden kellene összefoglalni, mi jellemezte csapata játékát az ősszel, mit mondana?

– Az őszinte futball. Teher nélkül játszhattunk, hiszen a jó rajtunk, valamint a Balmazújváros kizárása után már nagy tételben is fogadni mertem volna, hogy teljesítjük a célkitűzést, így egyszer sem kellett betolnunk a buszt a kapunk elé. Játékosaimnak igyekeztem átadni azt a Magyarországon csak délszláv mentalistásnak nevezett futball iránti alázatot, ami engem is jellemzett pályafutásom alatt. A srácok vevők voltak rá, s ebből egy szép ősz kerekedett.

Vezetőedzőnk értékelése második részében – melyet holnap olvashatnak honlapunkon – játékosai teljesítményéről, hiányérzetéről, a keretünkben várható változásokról beszél …