Felszabadult örömfoci, magabiztos győzelem
Közhelyesen hangzik, de akkor is igaz. Vasárnap jó volt csákvári szurkolónak lenni … Csapatunk szemre is tetszetős, látványos játékkal rukkolt ki a tavasszal még élvonalban szerepelt, ám azóta teljes átalakuláson átesett Balmazújváros ellen.
Játékunk többé, kevésbé eddig is rendben volt, az akaratot soha nem lehetett hiányolni, de valahogy hazai pályán nem igazán tudtunk nyerni. Az őszi idényben vasárnapig egyedül a Monor győztük le Csákváron, a Békéscsaba elleni meccs kivételével a többin “csak” döntetlenre végeztünk. Hiába alakítottunk ki számtalan helyzetet, hiába rúgtunk sok gólt, ugyanannyit kaptunk is, ráadásul legtöbbször szerencsénk sem volt.
Most azonban kétséget sem hagytunk arról, vasárnap melyik volt a jobb csapat. Sebességben, ötletességben és ami döntő, a gólok számában is felülmúltuk a Balmazújvárost. A vendégek úgy játszották le a kilencven percet, hogy talán egy komolyabb gólszerzési lehetőségük volt, miközben mi sorozatban dolgoztuk ki a ziccereket. Ha nem tétmeccs lett volna a Balmaz elleni, akár örömfocinak is minősíthetnénk vasárnapi játékunkat. Csapatunkból többen is átlagon felüli teljesítményt nyújtottak. Kiprich Dani tanári módon fogta össze a védelmet, Farkas Aurél nem csak a középpályán, jobbhátvédként is remekelt, Mészáros Dávid maratonistákat megszégyenítő futóteljesítményt produkált, a hosszú sérülés után közelmúltban visszatért Nagy Zsolt újabb fontos gólt szerzett, de a csapat valamennyi tagja megérdemli a dicséretet.
A nagy menetelés után – tizenhat nap alatt öt tétmeccset játszottunk – most azért jól jön egy szusszanásnyi pihenő. Hogy aztán október 21-én, a Vác vendégeként ott folytassuk, ahol most abbahagytuk.
