Az igazság odaát van …

Szerzo:
Feltoltve: 2016.november 21
oldal

Mint köztudott, csapatunk tegnap délután végletekig kiélezett meccsen, döntetlenre (2-2) végzett a feljutásra pályázó Zalaegerszeg ellen. Hogy szereztünk egy pontot, vagy veszítettünk kettőt, azt aki látta az összecsapást, vérmérséklete szerint eldöntheti. Egy biztos, ebben a kiegyenlített mezőnyben minden pontnak jelentősége, értéke van …

Ha azt vesszük, hogy milyen gólokat kaptunk, átkozhatnánk balsorsunkat, mondván akár simán nyerhettünk volna. Tény, az első percben olyan szituációt követően került a labda a hálónkba, amilyenre a legöregebb futballrókák sem emlékeznek: Pintér Bence két lépésre az alapvonaltól a saját kapufánkra passzolta a labdát, mely megállt a vízben, így a leggyorsabban észlelő Ekker Milánnak nem okozott gondot a hálóba kotorni. A második Zete gól tizenegyesből született, s még a vendégjátékosok is lóhalálába megindultak saját kapujuk felé a szögletet követően, mikor felharsant Solymosi játékvezető sípszava. A rutinos bíró mindenki elképedésére olyan esetért ítélt büntetőt a kék-fehérek javára, hogy a “sértett” fél, Nagy Tamás el sem esett … Ehhez képest a mi első egyenlítő gólunk remekbe szabott támadást követően született: futsalmeccsen látható akció végén helyezte Oldal Tibor belőtt labdáját a hálóba Molnár Tibor. A hajrában aztán Molnár szemfülessége révén másodjára is egyenlítettünk, majd a hosszabbítás második percében, Horváth Roland középről, két lépésről forgácsolta szét a ZTE kapujának felső lécét. Tehát veszítettünk két pontot …

Amennyiben viszont elvonatkoztatunk a meccs alakulásától és azt nézzük, hogy 0-1-nél és 1-2-nél eldönthette volna Bobál Gergő a meccset, hogy csak a rendes játékidő utolsó percében sikerült egyenlítenünk – kapustámadásért akár kifelé is ítélhetett volna a játékvezető -, hogy a 94. percben három az egy ellen vezethettek kontrát Babatiék, de Hajdú Sándor bravúros szereléssel tisztázni tudott, azt kell mondani, szereztünk egy pontot …

Ami viszont megkérdőjelezhetetlen: a rendkívül nehéz talajú játéktéren, az NB II-ben ritkán látható, remek iramú, élvezetes meccset vívtak a felek. Mindkét csapat az utolsó pillanatig győzelemre játszott, így jár a dicséret a játékosoknak. Ami viszont sajnos lerontotta a meccs “élvezeti értékét” a nézők szemében, az a rutinos Solymosi Péter játékvezető ténykedése volt. Érthetetlen ítéleteivel, a nevetséges tizenegyessel – végeredményt befolyásoló hiba volt -, az elmaradt sárga lapokkal – mely kiállítást is ért volna – mindkét fél kárára sűrűn tévedett, így a játékosok egy idő után elveszítették a fonalat, mit szabad és mit nem egy, egy ütközés, szerelés alkalmával.

Az igazság nyilván “odaát” van … Az egy pontra azonban mindkét csapat rászolgált!

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

code

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>