Rutin, tudás, bent maradás, avagy Szalai Tomi teljesítette, amit vártak tőle

A télen egy tehetséges fiatalokból álló, ám kívülről hitét vesztettnek tűnő, kieső helyen tanyázó együtteshez érkezett Szalai Tamás. A 35 éves védő hosszú éveket töltött az élvonalban, s nem titkoltan azt várták tőle (és Milinte Árpádtól, valamint Domján Attilától) a szakvezetők, hogy minden tudását, rutinját latba vetve, igazi vezére legyen az együttesnek, s tartsa bent a másodosztályban az NB II legkisebb költségvetéssel dolgozó klubját. Megtette … Méghozzá nem is akármilyen forgatókönyv alapján.

– Két részre bontanám fél éves csákvári szereplésemet – vélekedett kettőt aludva a vasárnapi “horror-meccsre” Szalai Tamás. – Ahogy Bognár Gyuriékkal beszélgettünk szerződtetésemkor a télen, nem is igazán a tudás, hanem a szervezettség hiánya okozta a 14. helyet. Nos a remekül sikerült büki edzőtáborban elindultunk egy úton, a felkészülés alatt összeállt a társaság, s egyre stabilabbak lettünk. Nem akarok nagyképű lenni, de úgy gondolom, a Milinte, Szalai, Domján tengely nyugalmat kölcsönzött a fiataloknak, s ez támadójátékunkon is meglátszott. Jöttek az eredmények, úgy tűnt, nyugodt hajrának nézünk elébe. Aztán a Sopron elleni meccset követően valami megtört. Hiába játszottunk közel egy órán keresztül emberelőnyben, nem tudtunk győzni, pedig így utólag azt kell mondanom, sorsdöntő meccs volt. Ha nyerünk, végleg leszakítottuk volna például a Balmazújvárost. A Mezőkövesd és a Gyirmót ellen még végig partiban voltunk, az egygólos vereség akár még bele is férhetett, ám a Vasas és a Balmaz elleni második félidő már nem tetszett, teljesen szétestünk. Na így érkeztünk el az utolsó fordulóhoz.

Gondolom az ajkai mérkőzés eseményeinek “emlékirataiban” is lesz hely …

– Az biztos, az  utolsó percek minden képzeletet felülmúlóan alakultak. A hajrában már én is mentem előre, az edzők természetesen rábólintottak “fegyelmezetlenségemre”. Meglehetősen régen, két és fél éve szereztem utoljára gólt, még a Dunaújváros színeiben. Most a 90. percben a szöglet után egyszerűen elém pattant a labda, s apait, anyait beleadva 5 méterről a hálóba bombáztam. Jókor voltam, jó helyen.

Ezzel azonban még nem volt vége …

– Hát igen, a gyors ajkai egyenlítés után minden veszni látszott. A hosszabbítás öt perce alatt még volt három ziccerünk, de nem sikerült a kapuba találnunk. Aztán elérkezett az utolsó támadás, már a 95. percben jártunk. Kocsis Gabi ívelte fel a labdát Gajdosnak, aki nem tudott vele mit kezdeni, viszont tökéletesen lefedezte nekem. Ziccerbe kerültem, 6-8 méterről kapura lőttem, de Tulipán bravúrral, lábbal védeni tudott. A labda viszont óriási gellert kapott, s a hosszú oldalra pattant, ahol két védővel a nyakán érkezett Horváth Roli és valami elkézelhetetlenül kicsavart testtartásból, hihetetlen szögből a hálóba fejelt. Na ekkor lett vége a meccsnek … Bent maradtunk!

Hogyan tovább, mi lesz Szalai Tamás sorsa?

– Télen végleg érkeztem Csákvárra, azaz csak a vezetőkön, illetve rajtam múlik a folytatás. Jól érzem magam a csapatnál, szívesen maradok, de a tárgyalások majd még csak most kezdőnek.

Szalai Tamás teljesítette, amit a télen kértek tőle a vezetők: rutinjával, tudásával vezér lett és bent tartotta csapatunkat az NB II-ben.

Köszönjük Tamás!