Horrorisztikus élmény volt – interjú csapatunk tulajdonosával, Nagy Sándorral
Ennél drámaibb befejezést, mint amilyenekké az NB II-es labdarúgó bajnokság zárófordulójának összecsapásai kerekedtek, még a hollywoodi filmrendezők sem képzelhettek volna el. A találkozók hajrájában szinte percenként változott a kieső kiléte: hol mi, hol a Siófok, hol a Soroksár tűnt búcsúzónak. Mindennél többet mond, hogy csapatunk végül a 95. percben(!) szerzett Horváth Roland góllal csikarta ki a bentmaradást és taszította a mélybe a Balaton-parti gárdát. Mindezen izgalmakat a lelátóról szurkoló nézők is nehezen élik meg, de vajon mit élhet át ilyenkor a csapat tulajdonosa?
– Nem tudom másként kifejezni, horrorisztikus élmény volt – felelte honlapunk érdeklődésére a “hosszú” vasárnap éjszaka után rekedten, fáradtan Nagy Sándor. – Hét éve vagyok a csákvári futballban, s azt hiszem most visszakaptam mindazt, amit eddig elvett a sors kis csapatomtól: kimaradt tizenegyest, jogtalan kiállítást, lesgólt, pechesen elvesztett pontokat. Mindent. Ha másért nem, már csak ezért megérte részt vállalni a klubban.
Milyen érzésekkel utazott Ajkára?
– Megmondom őszintén, rendkívül nyugodt voltam, úgy éreztem, nyerünk és simán bentmaradunk. A találkozó első fél órájában azt kaptam vissza, amit vártam. Vezettünk és semmi jelen nem volt, hogy gondunk lehet. Egyedül az aggasztott, hogy csak 1-0 volt az állás és nem vezettünk három, négy góllal. Aztán Sowunmi Thomas váratlanul egyenlített, majd közvetlenül a szünet előtt kaptunk egy olyan gólt, amilyet csak mi tudunk kapni … Minden veszni látszott, letargia, búslakodás, fejlógatás. Amikor aztán a hatvanadik percben egyenlítettünk, és emberelőnybe kerültünk, ismét visszatért a remény. Az utolsó percekben már tíz emberrel támadtunk, utolsó védőnk, Szalai Tomi is csatárként rohamozott és a rendes játékidő letelte előtt siker koronázta akarásunkat.
Az öröm nem egészen hatvan másodpercig tartott …
– Végig figyelemmel követtük riválisaink eredményeit, így tudtuk, csak győzelem esetén maradhatunk bent. Talán még a 3-2-es vezetésnek örültünk, mikor a középkezdést követően azonnal egyenlített az Ajka. Azt hittem itt a vég, innen nincs tovább, kudarcba fullad az a rengeteg munka, melyet a játékosok, vezetők, szurkolók a bentmaradás érdekében befektettek. De … de csodálatos játékosaink vannak, akik nem adták fel, nem estek össze és csak mentek és mentek előre.
Emlékszik a mindent eldöntő negyedik gólra?
– Talán Szalai Tomi lőtt kapura 22-23 méterről, a kipattanó labdára érkezett Horváth Roland és a fekvő kapus fölött a hálóba fejelt. Ennyi, utána jött a hármas sípszó és a felhőtlen öröm. Egy nappal a meccs után még mindig nem tudtam igazán feldolgozni a sikert, kell még egy kis idő, mire visszazökkenek a rendes kerékvágásba. Szeretnék köszönetet mondani szurkolóinknak, akik az egész idény során, valamennyi idegenbeli mérkőzésre szép számmal elkísérték csapatunkat, jóban, rosszban kitartottak mellettünk. Nélkülük nem sikerült volna a bentmaradás. Hálás vagyok a Dunaújváros és a Puskás Akadémia vezetőinek, hogy olyan játékosok kölcsönadásával segítették csapatunkat, akik mind emberileg, mind játéktudás szempontjából maximálisan dicséretet érdemelnek. És persze óriási elismerés illeti csapatunk valamennyi edzőjét, játékosát, munkatársát, a szertárostól, a pályamunkáson át a gyúróig.
A levezető edzések után szabadságra megy a csapat, hogy aztán június végén megkezdje a felkészülést a 2015-16-os bajnoki szezonra. Az NB II-es bajnoki szezonra!
