Zúzódásokkal megúszta a szörnyű esést

A Gyirmót elleni 4-3-as vereség duplán is fájt csapatunk hórihorgas védőjének, Kocsis Gábornak. Egyrészt a már zsebben érzett egy pont elhullajtása, másrészt a mérkőzés hajrában, 3-3-nál történt sérülése és kényszerű cseréje miatt.

A találkozó 84. percében még az erős idegzetű szurkolók is ijedten kapták szemük elé a kezüket a lelátón. A közel 190 centi magas Kocsis Gábor egy ütközést követően fejjel lefelé zuhant a gyepszőnyegre. Percekig ápolták a játéktéren, majd miután letámogatták a pályáról, a mentő a fehérvári kórháza szállította.

– Mindenre tisztán emlékszem, s azt kell mondanom, sokkal rosszabbul is járhattam volna – elevenítette fel a történteket a védő. – Molnár Tibi és a vendégek balhátvédje, Fejes vívott nagy csatát, s miközben én felugrottam elfejelni a labdát, egyszerűen kisodorták a lábam. A tarkómra, vállamra érkeztem, azonnal arra gondoltam, csak nehogy komolyabb sérülés legyen a vége. Fájt a fejem, a lapockám, mozdulni is alig tudtam. Betámogattak az öltözőbe, s csak ott értesültem az utolsó másodpercekben kapott gólról. Szörnyű érzés volt. Egyrészt fájt mindenem, másrészt úgy éreztem, igenis rászolgáltunk volna minimum a döntetlenre. Sőt, mi (is) győzelemre játszottunk, talán még az iksszel sem lettünk volna maradéktalanul boldogok. Nyugodtan mondhatom, temetői hangulat uralkodott az öltözőben a meccs után. A kórházban aztán megállapították, hogy viszonylag olcsón, néhány zúzódással, agyrázkódás nélkül megúsztam a brutális esést. Reményeim szerint szombaton ott lehetek a Fáy utcában a Vasas elleni összecsapáson.

Azt már soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha – Szalai Tomi kényszerű cseréje után – Kocsis Gabi nem sérül meg, ha az utolsó másodpercig a pályán lett volna … Hajlunk rá, talán egy ponttal előrébb lenne csapatunk.