Húsz év után búcsú a profi futballtól

A másodosztályú labdarúgó bajnokság múlt hétvégi zárófordulójában két egykori válogatott játékos is utolsó mérkőzésén lépett pályára. Ráadásul éppen egymás ellen … A győri Priskin Tamás, illetve klubja, az ETO már előre bejelentette a támadó visszavonulását, csapatunk azonban titokban tartotta csapatkapitányunk, Vaskó Tamás döntését.

• Nem véletlenül nem beszéltünk róla a győri meccs előtt, hiszen esetünkben benne volt, hogy osztályozóra kényszerülünk, s azokon az összecsapásokon természetesen pályára léptem volna még – tudtuk meg a futballcipőjét 39 évesen szögre akasztó védőtől. – Bár a pályán így elmaradt búcsúztatás, ám a lefújást, illetve a bent maradást követően azért nem felejtkeztek meg rólam a srácok.

Ugyan egy, két példát azért találni a hosszúra nyúlt pályafutások tekintetében, azok nagy része elsősorban a kapusokhoz köthető.  Húsz év a profi futball világában nem csak Magyarországon számít ritkaságnak …

• Nyolc éves korom óta a focipálya volt az otthonom, édesapám vitt le annak idején az első edzésre az ESMTK-hoz. Suli, edzés, tanulás, suli, edzés, tanulás váltogatták egymást folyamatosan. Tizenkilenc éves voltam, mikor bemutatkoztam az Újpest színeiben az NB I-ben és most 39 évesen, az NB II-es Csákvárral zárul le egy korszak az életemben.

Közben azért történt egy és más, tartalmas pályafutást tudhatsz magadénak …

• Emlékekben, történetekben nincs hiány. Nyertem NB I-es bajnoki címet, Szuperkupát, Ligakupát a Videotonnal, ezüstérmet az Újpesttel, bronzot a Vasassal, játszottam Magyar Kupa-döntőt angyalföldi színekben. Egy évet eltöltöttem Angliában, a Bristol Citynél, pályára léptem a Championshipben az FA-kupában és a Ligakupában, és több, mint harminc meccsen játszottam az Avellinoval a Seria B-ben. Tizenkét alkalommal magamra ölthettem a válogatott mezét, s ezeken a meccseken hétszer nyertünk is. Szóval számtalan szép emléket kaptam a futballtól.

Kereszt-, és oldalszalag-szakadás, kilenc hónap kényszerpihenő …

• Úgy gondolom, az a sérülés is kellett ahhoz, hogy ilyen hosszúra nyúlt a pályafutásom. Lejárt a szerződésem éppen az aktuális klubomnál, egyedül kellett a rehabilitációt megcsinálnom, ám mentálisan nagyon megerősödve tértem vissza a pályára.

A zuhanyhíradó arról mesélt, számodra Anglia volt álom …

• Olyan közegbe csöppentem a Bristol Citynél, amilyenről Magyarországon akkor álmodni sem mertünk. Mindenki úgy dolgozott a klubnál, hogy mi játékosok igazi sztárként éltük mindennapjainkat. Nagyon erős bajnokság volt, s abban az időben több válogatott társam is a Championshipben futballozott, Priskin Tomi, Buzsáky Ákos, Fülöp Marci, Gera Zoli … Kölcsönben voltam kint, s bár vitt volna a Leicester, sajnos nem jött össze az üzlet az Újpesttel. Sokat azért nem bánkódtam, mert egy év Olaszország következett. Egészen más futballkultúra, a Seria B-ben taktikailag nagyon sokat fejlődtem. A legnagyobb szívfájdalmam talán ehhez a sorozathoz kötődik. Jól ment a játék, s a téli átigazolási időszakban vitt volna a Seria A-s Reggiana. Mivel azonban ősszel pályára léptem már az Újpestben és az Avellinoban is, a szabályok értelmében már nem kaphattam volna játékengedélyt.

Húsz év aktív játék után maradt-e hiányérzeted?

• Mindent egybevetve azt szoktam mondani, lehetett volna jobb és rosszabb is. Úgy érzem, mindent megtettem, hogy kihozzam magamból a maximumot. Ami meg nem rajtam múlott, azon meg felesleges bánkódni.

Hogyan tovább?

• Egyetemet végeztem, A licences edzői végzettségem van már, szóval komolyan készültem a futball utáni életre, de … De nem szeretnék elszakadni a labdarúgástól, bízom benne, hogy találok magamnak értelmes elfoglaltságot a magyar futballban.

Hogy Vaskó Tamással edzőként vagy sportvezetőként találkozunk a jövőben a pályák környékén, hamarosan kiderül.

(A cikk a mai Nemzeti Sportban jelent meg.)