Mélyrepülés az edző szemével

Szerzo:
Feltoltve: 2020.szeptember 29

Kilenc meccs, hat vereség, három döntetlen, kilenc rúgott, huszonkét kapott gól, ezáltal utolsó hely a táblázaton. Ez különösen annak fényében riasztó, hogy az előző szezont a negyedik helyen fejezte csapatunk. Jelenlegi helyzetünkről, az okokról vezetőedzőnket faggattuk.

Mi a baj Ede?

– Azt hiszem, bármit is mondok most, a három megszerzett pont fényében csupán magyarázkodásnak tűnik. Pedig annál sokrétűbb a probléma, minthogy egy kézlegyintéssel intézzük el a gyenge szereplést.

Kezdjük az elején, a gondok nem most kezdődtek …

– Az előző idénybeli szereplésünk, a remekül sikerült felkészülés, a nyári edzőmeccseken nyújtott játék azt hiszem, mindannyiunkat egy kicsit elaltatott. Játékos, edző, klubvezető egyaránt azt várta, hogy minden ott folytatódik, ahol az előző szezont befejeztük. Aki látta a Topolya vagy a Békéscsaba elleni júliusi győzelmünket senki meg nem jósolta volna, hogy ilyen őszünk lesz.

Akkor mégis mi történt az elmúlt két hónapban, hogy a viharsarkiak elleni főpróba óta képtelen bajnoki meccset nyerni csapatunk?

– Gyirmóton váratlan pofonba futottunk bele. Egy nagyon jól sikerült felkészülés után úgy éreztük, meglephetjük a hazaiakat, ehelyett bő húsz perc alatt lenulláztuk magunkat. Mondhatnám kijózanító pofont kaptunk, melyből három nappal később, a Szeged ellen sem sikerült felállnunk. Pontot szereztünk, de begörcsöltünk. Ezek után utaztunk a Vasashoz, ahol úgy szenvedtünk vereséget, hogy az utolsó húsz percre a házigazda még a buszt is betolta a tizenhatosára. Három nyeretlenül megvívott meccs után pedig kezdett elillanni az önbizalmunk. Ha még nem lett volna elég problémánk, jött az Ajka elleni meccs, ahol az ismert körülmények között (meg nem adott gól, kiállítás) a mérkőzés hajrájában összeestünk. Ez még egy rutinos gárdát is megfogott volna, nemhogy a mi fiatal csapatunkat. Ennek ellenére Kaposváron két gólos hátrányból felálltunk, de a meccslabdát kihagytuk. A Pécs ellen már lehetett érezni, hogy a sikertelenség mázsás terhet tesz a vállakra. Biztos vagyok benne, ha két győzelemmel a hátunk mögött utazunk Soroksárra, három ponttal jövünk haza. Nem így volt, ennek viszont az lett a vége, hogy 3-3-nál, az utolsó percekben mi kihagytuk a tizenegyest, a hazaiak pedig a hosszabbításban megnyerték az összecsapást. Akkor nem csak a meccset veszítettük el, de a koronavírus miatt az egész csapat karanténba került. Egy hónap telt el azóta, s mind a mai napig annak isszuk a levét. Ugyan keretünk kezd kiegészülni, de a hosszú kihagyás miatt szinte a nulláról kell kezdenünk a munkát. Nagyon nem egyszerű tehát a helyzetünk …

Mindez azért nem magyarázat arra, hogy sok gól kapunk, és keveset szerzünk …

– Ha így nézzük az eredményeket, valóban nem, ám ha figyelembe vesszük, hogy a csapatot nem én, illetve a szakmai stáb, hanem a minannapok állították össze, talán árnyaltabb a kép. Kevesen vagyunk, a betegségek miatt mindenki, a szószoros értelemben valóban mindenki a kezdőben kapott helyett, aki egészséges volt. Egyszerűen nem volt változtatási lehetőségünk, függetlenül attól, hogy jól vagy formán kívül futballozott valaki. Ami pedig a támadásainkat illeti, Baracskai Roland, Daru Bence, Sejben Viktor és Kocsis Bence hiányában nem maradt egyetlen igazi csatárunk sem. Fiataljaink hiába tehetségesek, ügyesek, ekkora terhet nem bírnak el. Ugyan tavaly is hasonló korosztályú gárdánk volt, ám nem mindegy, hogy egy fiatalnak olyan csapatban kell helytállnia, ahol fut a szekér vagy éppen neki kellene kimozdítani a kátyúból.

Mi lehet a megoldás?

– Egyrészt most már szép lassan meggyógyulnak beteg játékosaink, másrészt nem olyan feszített tempóban kell játszanunk a jövőben, mint augusztusban, így talán hamarabb utolérhetjük magunkat. Tegnap volt egy jó kétórás beszélgetésünk, ahol mindenki, játékos, klub-, és szakvezető egyaránt elmondhatta gondját, baját. Hiszem, hogy hamarosan kiegyenesedünk.

Csapatunk a hét végén Kazincbarcikán lép pályára.

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

code

Széchenyi 2020