Végy egy jó kapust
A futballedzők örök igazsága: “az összeállítás azzal kezdődik, hogy végy egy jó kapust.” A nyáron Tóth Balázs személyében új kapus érkezett csapatunkhoz. A futballban kevésbé járatos szurkolóink csupán annyit tudtak róla, hogy a 21 éves hálóőrhöz ragaszkodik a Puskás Akadémia, s csupán kölcsönbe engedte át a 2018-19-es szezonra Csákvárra. Hogy milyen kapus, arról már nem igen volt elképzelésük szimpatizánsainknak, lévén még egyetlen profiligás meccsen sem láthatták korábban a gólvonalon.
Az azért jelent valamit, hogy az NB I-es felcsúti klub csak kölcsönbe engedett el az Aqvitalhoz …
– Jól is esik az akadémia ragaszkodása – felelte kapásból honlapunk felvetésére Tóth Balázs. – Pláne annak fényében, hogy majd egy esztendőt ki kellett hagynom egy rejtélyes sérülés miatt. Emiatt hiába ültem már 18 évesen kispadon a Puskás meccsén, csupán az NB III-as bemutatkozásig jutottam. A nyárig …
A nyárig, merthogy Csákvárra érkezésed óta kirobbanthatatlan vagy az erőn felül teljesítő NB II-es gárda kapujából.
– Remek társaság jött össze Szijjártó István keze alatt, nem túlzás, ha azt állítom, poszttól és kortól függetlenül valamennyien élvezzük a futballt. A Puskás úgy engedett el, hogy figyelnek rám, erősödjek bele a felnőtt futballba, s visszavárnak. Itt megkaptam a bizalmat, az első perctől az utolsóig végig védtem a bajnoki összecsapásokat, csupán a kupában adtam át a helyem. Szerencsére a sérülések is elkerültek, korábbi derékfájdalmam már csak rossz álmomban jön elő. Az elmúlt évtizedek egyik legjobb magyar kapusával, Szűcs Lajossal dolgozhatok együtt, akitől lehet mit tanulni, szóval ősszel kerek volt a világ számomra.
Ha két meccset kellene kiemelned az őszi idényből, melyek lennének azok?
– Lehetne három? A hetedik fordulóban, Győrben léptünk pályára, s úgy nyertünk az esélyesebb ETO ellen 3-1-re, hogy nem csak a csapat játszott remekül, de nekem is jól ment a védés, még tizenegyest is hárítottam. A Kaposvár elleni 3-3-at viszont szeretném elfelejteni, ott nem álltam a helyzet magaslatán. A harmadik meccs tulajdonképpen egyetlen védés miatt ragadt meg bennem: a Mosonmagyaróvár ellen, mikor Baranyai Ádit kiállította a játékvezető, szabihoz jutott a vendég gárda, s a 20 méteres lövést sikerült kipiszkálnom a bal felső sarok elől. Azt hiszem, az volt a legnagyobb védésem az ősszel.
