Újabb magyar bajnokkal bővült a szakmai stáb

Új segítőivel bővült vezetőedzőnk, Szijjártó István szakmai stábja. Pályaedzőként az a Híres Gábor kapcsolódott be a közös munkába, akivel még annak idején, a nyolcvanas évek közepén együtt futballoztak a Vasas együttesében.

Nem akármilyen játékos-pályafutás áll a ma már 59 éves Híres Gábor háta mögött. A Vasas és az MTK színeiben majd 400 élvonalbeli bajnoki mérkőzésen lépett pályára – egészen pontosan 388 meccsen -, nyert arany-, ezüst- és bronzérmet az NB I-ben, kétszer magasba emelhette a Magyar Kupát, az angyalföldiekkel diadalmaskodott az egykoron nagy népszerűségnek örvendő Közép-európai Kupában (KK) és négyszer magára ölthette a magyar válogatott nemzeti színű mezét is. Többek között játszott azon a legendássá vált magyar-lengyel 5-3-as meccsen, amikor Détári Döme szinte a szögletzászlótól lőtt szabadrúgásból a vendégek kapujába. Edzőként több klub utánpótlásában is tevékenykedett, míg 2011-től előbb a Vác, majd a Balmazújváros – negyedik helyen végzett az NB II-ben a gárda – és a Hatvan vezetőedzője volt. Az elmúlt fél évben Supka Attila segítőjeként dolgozott az NB II-es Szeged gárdájánál.

A szurkolók nagy része kész tényként kezelte, hogy a Honvédnál folytatja edzői pályafutását. Hogy lett ebből Csákvár?

– Két szék között sikerült a földre esnem – felelte honlapunk érdeklődésére Híres Gábor. – Supka Attila pályaedzőjeként távoztam vele Szegedről, de mire Kispestre érünk kiderült, hogy a Honvédnál nincs szabad státusz. Ekkor hívott fel Szijjártó István, és ajánlotta, hogy legyek a segítője az Aqvital FC-nél. Nem csak azért, mert játékostársak voltunk, illetve mert régi barátság köt össze minket, hanem mert a futballról alkotott nézetünk, a szakmai felfogásunk is egyforma, így örömmel fogadtam el felkérését.

Túl van néhány csákvári edzésen. Milyenek az első benyomásai?

– Jó helyre kerültem, mind a körülmények, mind a játékoskeret olyan, hogy lehet dolgozni. Én pedig munkamániás vagyok, így élvezem, hogy itt lehetek. Remélem hosszú játékos pályafutásom, edzői múltam miatt van annyi hitelem a játékosok előtt, hogy elfogadnak az öltözőben.

Egy pályaedző mindig összekötő kapocs a vezetőedző és a játékosok között. Szigorú edző?

– Jó kérdés. Ha a munkát nézem, azaz szakmai alapon akarok válaszolni, akkor igen. A munkában nálam nincs demokrácia, követelek és számonkérek. Ugyanakkor játékospárti edzőnek vallom magam, mindig megtaláltam a közös hangot a labdarúgóimmal. Ha valaki rendesen beáll a sorba a munka közben, azzal az öltözőn kívül lehet baráti viszonyt ápolni. Nekem egyértelműen a vezetőedző szakmai iránymutatását követve kell dolgoznom, s azért kell elkövetnem mindent, hogy a játékos megértse, mit vár tőle Szijjártó István.

Vezetőedzőnk munkáját Híres Gábor és Somogyi Krisztián pályaedzőként, Szűcs Lajos kapusedzőként, míg Csáki István erőnléti edzőként segíti.