Még 1-3-nál is volt esélyünk a talpra álláshoz
Nem mindennapi meccset játszottunk az NB II-es bajnokság tizennegyedik fordulójában. Bár a félidőben még 1-1 volt az állás, a második 45 percben “megszórt” minket a Budaörs, s végül 5-1-es vereséget szenvedtünk. Nem véletlen, hogy a lefújást követően értetlenségét fejezte ki vezetőedzőnk.
– Az első félidőben még semmi jele nem volt, nemhogy a nagy különbségű vereségnek, de még annak sem, hogy pont nélkül maradunk – bosszankodott Szíjjártó István. – Bár gyorsan hátrányba kerültünk egy tizenegyest követően, ám amilyen gyorsan gólt kaptunk, egy mintaszerű támadás végén ugyanolyan gyorsan egyenlítettünk is. A szünetig teljesen kiegyenlített meccset vívtunk a Budaörssel.
Mi történt a szünetben …
– … azt én is szeretném tudni. Három perc alatt, két pontrúgásból két gólos előnyhöz jutottak a vendégek, de még innen is felállhattunk volna. Molnár Csaba néhány pillanattal pályára lépését követően óriási helyzetbe került, de Bese bravúrral védte lövését, Molnár Tibi pedig az üres kapu helyet az oldalhálóba lőtte az ismétlést. A következő támadásnál pedig Polonkai Attila hozhatta volna vissza pontszerzési reményeinket, ám ziccerben, 11 méterről nem találta el a kaput. A negyedik gól azonban sajnos tényleg eldöntött mindent.
A Szolnok és a Budafok ellen aratott győzelmeket követően úgy tűnt, kiegyenesedtek soraink és megkezdjük a felzárkózást.
– Egész héten arról beszéltünk, hogy a két győzelem nem jelent semmit, nekünk minden győzelemre, minden pontra szükségünk van. Ezek után most megint belefutottunk egy nagy pofonba.
Csapatunk bajnoki mérkőzésen legközelebb vasárnap, Nyíregyházán lép pályára.
