Ez nem a mi napunk volt

Szerzo:
Feltoltve: 2017.február 27

Már valahogy a Szeged elleni, vasárnapi meccs előtt éreztük, hogy ez nem a mi napunk lesz … Nem azért, mert ellenfelünk a legmasszívabb védelemmel rendelkező gárda az egész másodosztályban – huszonegy meccsen mindössze 15 gólt kapott -, nem is azért, mert a kék-feketék kemény, agresszív stílusa nem igazán fekszik fiataljainknak, sokkal inkább azért, mert az a vírusos járvány, mely lassan végig söpör az egész kereten, szemmel láthatóan “kiszívta” az energiát játékosainkból.

Hiába állt össze Vincze István fejében már hét elején a tervezett taktika, hiába rakta össze a heti edzéseken azt a tizenegyet, mely a megvalósítás záloga lehetett volna, az élet átrendezte a sorokat. A továbbra is csak gyógytornázó Mészáros Dávid, valamint sérült Hodgyai László után vasárnap reggel virusos influenzával ágynak dőlt Fényes Szabolcs, Kékesi Alex és Dulló Martin is. Három védőjátékos. Három olyan hátvéd, akikre éppen kulcsszerep várt volna a Szeged ellen. Nem véletlen, hogy kezdőként számított rájuk a szakvezető: magasak, erősek, tudnak ütközni, fejelni. Olyanok, mint a vendégek támadói, Germán Tamás, Zádori Krisztián, Zabari Dávid. Tudtuk, hogy a rögzített játékhelyzetek, szögletek, szabadrúgások kiemelt fontosságúak lesznek az összecsapáson, melyhez összehangolt gárda, maximális figyelem, koncentráció kell.

Nos ezúttal ebben elmaradtunk a Szegedtől. Bár a vendégegyüttes sem csinált semmi extrát, igazi helyzete sem igazán akadt – sajnos nekünk sem -, ám 90 percen keresztül erőltetve az állandó ütközéseket, valósággal felőrölte ellenállásunkat.

Ez nem a mi napunk volt. Ezt a meccset gyorsan el kell felejteni. Szerencsére sokáig nem is nyalogathatjuk sebeinket, hiszen szerdán már vár ránk a Magyar Kupa nyolcaddöntőjének visszavágója Sopronban. Ott ismét elkaphatjuk a fonalat …

Szóljon hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

code

Széchenyi 2020