A tulajdonos szemével: Nagy Sándor büszke csapatára
Egy hete, hogy befejeződött a 2015-16-os másodosztályú labdarúgó bajnokság. Néhányat aludva a rosszul sikerült idényzáróra, már felhőtlenül tud örülni az elért hatodik helynek klubunk tulajdonosa.
– Büszke vagyok a csapatra. Annak ellenére, hogy az utolsó két forduló nem úgy sikerült, ahogy az azt megelőző 28, minden idők legelőkelőbb helyezését értük el – dicsérte együttese elmúlt hónapokban nyújtott teljesítményét Nagy Sándor. – És mindezt tettük egy olyan gárdával, mely messze a legalacsonyabb költségvetésből gazdálkodott az NB II-ben. Emiatt (is) azt kértem szakvezetőinktől, hogy mindvégig tartsák szem előtt a fiatal-szabályt. Azért gyorsan hozzáteszem azt is, 20 év alatti játékosaink nem csak a koruk miatt jutottak szerephez. Az már rajtuk múlott, hogy nem epizodisták lettek, hanem gyakran főszerepet vállaltak.
Egy évvel ezelőtt borotvaélen táncolva, csupán az utolsó forduló 94. percében elért találattal sikerült kiharcolni a bent maradást. Mi változott tavalyhoz képest, hogy idén kis túlzással még a dobogóért is harcban állt az együttes.
– Mikor 2015 nyarán Gajdos Zsolt és Horváth Roland személyében 23 gól távozott Csákvárról, mindenki biztos kiesőként könyvelte el csapatunkat. Elfelejtették, hogy a csapat gerince együtt maradt, hogy a bent maradásért folytatott küzdelem olyan egységet teremtett az öltözőben, mely ritkaság számba megy, s hogy Bognár György személyében olyan szakmai igazgatónk volt, akinek egészen más a futballról alkotott filozófiája, mint a magyar edzők túlnyomó többségének. Mi soha, egyetlen meccsen sem a túlélésért, hanem bárhol, bárki ellen a győzelemért léptünk pályára. Sok gólt kaptunk, de még többet rúgtunk. Meggyőződésem, hogy a másodosztály szurkoló a mi meccseinket élvezték a legjobban. Őszinte támadófocink eredménye a hatodik helyünk.
Az Aqvital FC nem csak a bajnokságban elért eredményeivel, hanem a Magyar Kupa-sorozatban is felhívta magára a figyelmet.
– Nem tudok és nem is akarok különbséget tenni a bajnokság és a kupa között. Azzal, hogy másfél év után mi fosztottuk meg a Ferencvárost veretlenségétől az MK-ben, beírtuk nevünket a magyar futball történelemkönyvébe. És ezt már senki sem veheti el tőlünk. Ha ironikus akarnék lenni azt mondanám: aki Magyar Kupát akar nyerni, annak a Csákvárt kell legyőzni. Úgy, mint az elmúlt két esztendőben, tette ezt a Fradi a kupasorozat hajrájában.
Ahogy tavaly ilyenkor, most megint nagyon sokan féltik a Csákvárt a következő szezontól …
– El kell fogadnunk, hogy hol a helyünk a magyar futball térképén. Kis klub lévén nekünk más célunk nem is lehet, minthogy tehetségeket neveljünk, megadjuk a fiatalok számára a bizonyítás lehetőségét. Ha pedig valaki felfigyel rájuk, nem sértődhetünk meg, hogy elhagyja az Aqvital FC-t. Az elmúlt hónapokban mutatott játékunk alapján már szezon közben biztosak lehettünk abban, hogy ismét elviszik legjobbjainkat. Hétről hétre tele volt a lelátónk más klubcsapatok edzőivel, játékos-megfigyelőkkel. De hát ez az élet rendje, nem fogunk egyetlen olyan játékosunknak sem az útjába állni, aki nálunk jobb csapathoz szerződhet. Megnyugtathatom azonban szurkolóinkat, ahogy egy esztendeje, úgy a július utolsó hetében kezdődő új szezonban sem lesz szabad leírni minket. Tisztában vagyunk vele, megismételhetetlen évet zártunk a múlt héten, és minden bizonnyal ismét a kiesés ellen kell küzdenünk az új pontvadászatban, de biztos vagyok benne, egy esztendő múlva is alattunk húzzák majd meg a vonalat.
Az Aqvital FC Csákvár játékosai június 27-én kezdik meg a felkészülést a 2016-17-es bajnoki szezonra.
