Hajdú Sándor: doktor úr a futballpályán
Találós kérdés: mi a közös Füzi Ákosban, Bajusz Endrében, Selei Andrásban, Horváth Zsoltban és Hajdú Sándorban?
A magyar labdarúgásban jártasabbak talán tudják a választ: az elmúlt években, évtizedben valamennyien megfordultak az MTK csapatában. De hát ez nem számít kuriózumnak, hiszen rajtuk kívül száznál is többen öltötték magukra a Hungária körútiak szerelését az ezredforduló óta.
A másik válaszlehetőség: nem lehet azt mondani, hogy hemzsegnének a nevük elé dr-t biggyeszthető játékosok a magyar labdarúgó profiligákban. Az egykori válogatott Füzi Ákos, a ma már az MLSZ-ben tevékenykedő Bajusz Endre, a jelenleg már csak Monoron levezető Selei András mellett az őszi idényben csupán a Debrecenben játszó Horváth Zsolt mondhatta el magáról, hogy jogi egyetemet végzett doktor úrként labdarúgóként keresi kenyerét. A tavaszi szezonra azonban egy új névvel bővül a rövidke névsor. Az Aqvital FC Csákvár NB II-es csapatának tagja, Hajdú Sándor decemberben sikeresen államvizsgázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán.
– Szegeden születtem, s már korosztályos válogatottként, középiskolás koromban kerültem a fővárosba – tudtuk meg az újdonsült doktor Hajdú Sándortól. – Végig jártam az MTK-fiatalok szokásos útját, a Sándor Károly Akadémia után a felnőtt keret öltözőjébe vezetett az utam, s bemutatkozhattam az NB I-ben is. Olyan nagy öregektől tanulhattam akkortájt, mint Illés Béla vagy Halmai Gábor. Kölcsönben szerepeltem Siófokon és Soroksáron, majd visszatérve a kék-fehérekhez már Kanta Józsival, Pál Andrissal, Pátkai Mátéval, Tischler Patrikkal, Pintér Ádámmal futballoztam együtt. 2012 nyarán aztán Csákvárra szerződtem, s azóta is (a volt mtk-s) Bognár György csapatában futballozok.
Miként sikerült összeegyeztetni a jogi tanulmányokat a profi labdarúgással?
– Még MTK-játékos koromban úgy éreztem, szükségem van valami egyéb kihívásra is a sport mellett. Nem szégyellem, jó tanuló voltam középiskolásként, s mint vidéki gyerek, első felindulásomban a gödöllői Szent István Egyetem ár szakára jelentkeztem. Egy év után viszont rá kellett jönnöm, engem nem igazán érdekel a mezőgazdaság. Ekkor került képbe a jogi egyetem, s kerültem a Pázmányra. Így most, hogy decemberben sikeresen államvizsgáztam, el kell ismernem, nem volt egyszerű a futballt és a jogi tanulmányokat összeegyeztetni. Soha kértem kivételezést. A suliban nem is igazán tudták, hogy futballozok. De egyébként is, például egy római jog vizsgán senkit nem érdekelt volna, hogy a hét végén mondjuk a Fáy utcában léptem pályára a Vasas ellen. Szerencsémre az egyetemen megismerkedtem a mennyasszonyommal, Nikivel, aki rengeteget segített a tanulásban. Az MTK-nál, majd az elmúlt években Csákváron természetesen az edzőim, Garami Józsi bácsi és Bognár Gyuri tudták, hogy mivel töltöm a szabadidőmet, s a vizsgaidőszakban talán elnézőbbek voltak velem.
Hogyan tovább, a futball vagy a jogi pálya élvez elsőbbséget?
– Már 31 éves vagyok, így komoly válaszút elé érkezek hamarosan. Az biztos, tavasszal még az Aqvital FC áll a fontossági sorrend élén, még úgy is, hogy porcműtétem után csak a rehabilitációnál tartok jelenleg. Aztán majd meglátjuk …
Csapatunk február 20-án, a Kisvárda ellen kezdi meg tavaszi szereplését.