Ha az a kapufa bemegy …
Bár csapatunk 5-0-ás vereséget szenvedett a Ferencváros elleni Magyar Kupa negyeddöntő első mérkőzésén, nyugodtan kijelenthetjük, nincs okunk a szégyenkezésre. Tisztességgel helyt álltunk az ország legjobb, legpatinánsabb klubja ellen. Mi több, egy kis szerencsével akár még gólt is szerezhettünk volna …
– A felezővonal közelében sikerült megelőznöm Nagy Danit és nagy lendülettel rávezettem a hátráló Fradi-védőkre a labdát. Bár tőlem jobbra és balra is érkeztek társak, futtában ők is arra buzdítottak, hogy vállaljam el a lövést. Jó húsz méterről rátűztem, de Dibusz ujjheggyel még beleért, így a kapufán csattant. Nem is ez bánt igazán, hanem hogy a kipattanóra egyedül érkező Gajdos Zsolt helyett éppen a fekvő, tehetetlen kapushoz került a labda – elevenítette fel 1-0-ás Fradi-vezetésnél szerzett kapufás lövését a remek teljesítményt nyújtó Wild Tamás.
Helyt álltunk, de hát így is sima vereséget szenvedtünk. Miként élte meg a csapat a mérkőzést?
– Nem hiszem, hogy lehorgasztott fejjel kellene közlekednünk. Már azzal is sporttörténelmet írtunk, hogy bejutottunk a negyeddöntőbe, a Ferencváros otthonában nem csak nekünk, de idehaza egyetlen csapatnak sem lehetnek vérmes reményei. Örök élmény marad valamennyiünk számára, hogy a Fradival tétmeccset vívhattunk, hogy ilyen csodálatos stadionban pályára léphettünk. Külön köszönet jár Gera Zoliéknak, hogy egyetlen pillanatig sem érzékeltették velünk, hogy kiscsapat vagyunk, s megadták az ellenfélnek járó tiszteletet.
Ha az a kapufa bemegy, Wild Tamás minden bizonnyal eddigi pályafutása legemlékezetesebb gólját könyvelhette volna el. De hát védőnk még csak húsz éves, azaz nem kell elkeserednie, van még ideje a “nagy gól” megszerzésére. Akár már szombaton, a Szolnoki MÁV FC ellen …
