A védekezésünk hagyott kívánnivalót maga után
Míg az előző bajnokságban nem okozott különösebb fejfájást, hogy hány gólt kapott csapatunk – lévén támadóink feltartóztathatatlanok voltak az NB III-ban -, addig a másodosztály őszi idényében sajnos alapvetően meghatározta eredményességünket, pontosabban eredménytelenségünket.
A tizenöt bajnoki összecsapáson huszonhét alkalommal került a kapunkba a labda, s ez a harmadik legtöbb a mezőnyben. Csupán a mögöttünk álló két gárda, a Siófok és a Balmazújváros kapott többet, azaz a táblázat hűen tükrözi: az a három gárda áll a kieső helyen, amelyik védekezése a legtöbb kívánnivalót hagyta maga után.
A sok kapott gólt nem szabad azonban csak a kapusok, illetve a közvetlen védelem nyakába varrni, hiszen ahogy az a mai labdarúgásban már szinte követelménynek számít: a hatékony védekezés a támadóharmadban kezdődik. Márpedig mi sajnos ezen a téren nem jeleskedtünk az ősszel, csatáraink, középpályásaink időnként elfelejtkeztek plusz feladatukról, így a hátsó alakzat tagjai többször kiszolgáltatott helyzetben próbálták meg útját állni az ellenfelek rohamainak.
Bár Bognár György a szezon rajtja előtt, a szurkolói ankéton elmondta, továbbra is a támadófutball híve marad, s a magasabb osztályban sem fogja “feldörzsölni” a gólvonal védőink hátát, azért be kell látnunk, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk hátsó alakzatunk stabilitására.
Sok mindenben javulnunk kell a tavaszi rajtig, ha nem akarunk ismét egy év után búcsúzni az NB II-től, de a legnagyobb fejlődésen mindenképpen a csapatvédekezésünknek kell átmenni. Van három hónapunk, hogy rendbe tegyük védelmünket, s a masszív hátsó alakzatra építkezve lehet majd igazán hatékony a támadójátékunk is.
