Megráncigáltuk az oroszlán bajszát: Hannover-Aqvital FC Csákvár 1-1 (0-0)
Hannover 96-Aqvital FC Csákvár 1-1 (0-0)
Bad Radkersburg, 300 néző
Hannover: Almer – Rankovic, Thesker (Schulz, 64.), Felipe (Sulejmani, 46.), Albornoz – Ceyhun, Schmiedebach (Pietler, 46.), Kiyotake (Hirsch, 72.), Karaman – Schlaudraff, Joselu. Edző: Korkut Tayfun.
Csákvár: Gelei V. (Szabó B., 67.) – Hajdu, Sötét (Domokos, 46.), Dulló – Ambrus, Bakos Sz., Molnár Cs. (Imrik, 53.), Barcsay (Wild, 57.) – Varga Z. (Mihály, 64.) – Molnár T., Gajdos (Domján, 46.). Edző: Bognár György.
Gólszerző: Imrik (67.)
Meglehetősen zaklatott utazás után – az M7-esen történt halálos baleset jókora torlódást okozott az autópályán -, két órával a kezdés előtt gördült be NB II-es újonc csapatunk busza a Bad Radkersburg-i pályára, ahol ezekben a napokban a német Bundesliga első osztályában szereplő, Hannover 96 gárdája edzőtáborozik. Ugyan a hannoveriek legértékesebb játékosa, Huszti Szabolcs a múlt héten Kínába szerződött, így is irigylésre méltó keret áll a török Korkut Tayfun edző rendelkezésére.
Bár a 19-szeres dán válogatott Leon Andreasen-nek felmentést adott a szakvezető a szerda délutáni összecsapásra, így is öt válogatottal kezdett a Hannover: ott volt a kezdőben a brazíliai világbajnokságot megjárt japán Kiyotake Hiroshi (26) – éppen Huszti helyére hozták a Nürnbergtől a nyáron -, a chilei Miiko Albornoz (2), az osztrák Robert Almer (15), a török Ceyhun Gülselam (6) és Kenan Karaman (1) is, míg Christian Schulz (4) a kispadon kezdte a találkozót.
Bátran kezdett csapatunk, Bognár György fiatalokra épített együttese igyekezett megbecsülni a megszerzett labdát és a villámgyors Varga Zoltán vezérletével gyors ellentámadásokat vezetni. A Bundesligában edződött “hazai” játékosok azonban gyorsan rájöttek, nem vehetik félvállról bizonyítási vágytól fűtött fiataljainkat. Alig tíz perc elteltével háromszor is óriási helyzetet dolgoztak ki, de Gelei Vince bravúrral hárította Joselu, Schlaudraff, majd Kiyotake ziccerét is. A játékrész felétől egyre inkább a kapunk elé szorultunk, ám Jan Schlaudraff a 33. percben a jó indulatúan megítélt tizenegyesből sem – Hajdú Sándor kezén csattant a labda – tudott a hálóba találni. Három perccel később már mindenki gólt kiáltott, hiszen Schlaudraff-fal és Joselu-val már csak Gelei Vincével állt szemben, ám a csatárnak sakk-matt helyzetben, hat méterről is sikerült a felső léc fölé emelnie. A szünet előtt nem sokkal kiszabadultunk a szorításából, de Gajdos Zsolt a balösszekötő helyéről, 10 méterről nem találta el a hosszú sarkot.
A második félidőben minden ott folytatódott, ahol az első abba maradt: rendkívül szervezetten védekeztünk, míg a hannoveriek igyekeztek minél nagyobb nyomás alatt tartani kapunkat. Bognár György két rutinos, öreg “róka”, Domján Attila és Imrik László becserélésével igyekezett nyugalmat kölcsönözni fiataljainak, miközben elkezdett esni az eső. Dörgött az ég, időnként villámlott is, ám ez sem törte meg a másodosztályú magyar gárda ellenállását.
Korkut Tayfun nem hitt a szemének, játékosai a legnagyobb ziccerből is képtelenek voltak a kapuba találni. Talán ennek is köszönhető, hogy egy óra elteltével beküldte hatodik válogatottját is, Christian Schulzot. Mindhiába, Molnár Tibor végképp az idegbajba kergette a török szakvezetőt: három csellel tisztára játszotta magát az ötös bal sarkán, átadása után Almer kapus csak lerántani tudta Mihály Dávidot. A jogosan megítélt tizenegyesből pedig Imrik László a bal sarokba helyezte a labdát, 0-1. Hátránya tudatában még inkább rátett egy lapáttal a Hannover, ám vagy a kapufa, vagy az időközben beállt Szabó Balázs kapus állta a labda útját. A hajrában aztán Schlaudraff nagy nehezen a hálóba préselte a labdát (1-1), ám ennek ellenére is minden dicséretet megérdemel csapatunk: megráncigáltuk az oroszlán bajszát!
